Esettanulmányok
Egy távfűtésleválás története
2005. áprilisában azzal a szándékkel vette fel cégünkkel a kapcsolatot egy újlipótvárosi társasház, hogy le kívánnak válni a meglévő távfűtési rendszerről. Az indok prózai volt: sokallják a távfűtés összköltségét. A társasház döntését körültekintő felmérések és részletes számítások előzték meg.
Cégünk megkeresése előtt már két árajánlatot kért a ház, de egyik sem felelt meg: mindkét megoldás drága volt, valamint a ház belső falán végigvezetett füstkéményt igényelt volna, ami nem igazán emelné a századelőn épült társasház képét. Cégünk az épület lapostetős részére kültéri kazánok telepítését javasolta. A kültéri kazánok amellett, hogy könnyűek, zajtalan működésűek és jól tűrik a hideget, nem igényelnek kéményt, így elkerülhetővé vált a több mint 30 méteres füstkémény megépítése, illetve az azzal járó hosszas engedélyeztetési eljárást (nem is beszélve a költségekről).
A fűtési idény kezdetéig rendelkezésre álló rövid időre való tekintettel a műszaki feladatokat, valamint a finanszírozást párhuzamosan kellett szervezni. A statikai szakvélemény igazolta, hogy a ház lapostetős része elbírja a két darab kazánt. Ezek után a szükséges gáztervek elkészítése, engedélyeztetése, az új fűtési és melegvíz rendszer tervezése, méretezése már gyorsan ment. A társasház a kerületi vagyonkezelő bevonásával az önkormányzat által ajánlott kamatmentes hitelkonstrukciót igényelte meg. Sajnos az utolsó pillanatban kiderült, hogy a társasház – a nem egyértelmű jogszabályok és rendeletek alapján – nem jogosult erre a lehetőségre (a közös költséget 120 Ft/m2-ről 190 Ft/m2-re kellett volna emelni). Ekkor vettük fel a kapcsolatot egy ismert pénzintézettel, ahol speciális támogatási konstrukció felhasználásával negatív(!) THM-es hitelt kaptak a ház lakói.
Egy ilyen jellegű beruházás ilyen rövid idő – alig több, mint öt hónap – alatt csak abban az esetben hajtható végre, ha a társasház maximális támogatást ad, és a közös képviselő is elkötelezett az ügy érdekében. Jelen esetben a lakók közel száz százaléka támogatta a távfűtési rendszerről történő leválást. A kivitelezés ideje alatt négy társasházi közgyűlést kellett tartani, körülbelül 10-15 határozatot kellett hozni, szerződéseket kötni, közműkérelmeket beadni és engedélyeket szerezni. Ez csak nagyon fegyelmezett és szervezett működéssel valósítható meg, ezért utólag is elismerés illeti a társasház lakóit.
A távfűtés költsége két részből, alapdíjból és fogyasztás utáni havidíjból tevődik öszsze. Egy átlagos alapterületű lakás havi alapdíja – amit nyáron is fizetni kell – körülbelül 5-6 ezer forint. Erre rakódik havonta minimum 5 ezer forint fűtés- és melegvíz-költség, ami a téli hónapokban akár a 20 ezer forintot is meghaladhatja. Az új rendszeren a fűtés 17 °C átlagos hőmérséklet alatt automatikusan bekapcsol. A méretezési hőmérséklet -15 °C. Magyarországon a fűtési idényben (október elejétől március végéig) mért napi átlagos középhőmérséklet +4 °C körül alakul, ami a fűtési rendszerre vonatkoztatva 40 százalékos átlagos terhelésnek felel meg.
A társasház annak beigazolódását reméli, hogy fűtési és melegvíz-előállítási költsége a jövőben évente 34-40 százalékkal fog csökkenni. Ezek alapján a beruházás várható megtérülési ideje 3-4 év lesz. A fűtési rendszer korszerűsítését követően a lakók – fennmaradó megtakarításokból, saját erejükből – már elkezdhetik az épület esedékes homlokzatfelújítását. Így már értelmet nyernek a hőveszteség további csökkentésére irányuló erőfeszítések, mint például a homlokzati nyílászárók cseréje, illetve a homlokzat utólagos hőszigetelése. Számítások szerint e munkálatok elvégzésével a szóban forgó épületnél 24 W/m3-re csökkenthető a fajlagos hőveszteség, azaz körülbelül 20 százalékos javulás érhető el. (A homlokzat felújításával távfűtés esetén általában körülbelül 9 százalék, míg saját gázkazánnal – a gázszolgáltatás sokkal kisebb alapdíja miatt – 19 százalék körüli fűtési költségmegtakarítás várható.)
A fűtéskorszerűsítés nem csak a költségmegtakarítás szempontjából kedvező, hanem energetikai szempontból is. Hiszen a távfűtőmű körülbelül 90 százalékos hatásfokkal működik, a hőenergia "házhoz szállításának" vesztesége pedig körülbelül 8-10 százalék, így a távfűtés hatásfoka 81-83 százalékos. Helyben telepített gázkazánok esetén, 92-95 százalékos hatásfokkal számolva, körülbelül 12 százalékkal kevesebb földgáz elégetésére van szükség.
Azok a közművállalatok, amelyekkel munkánk során kapcsolatba kerültünk, nem egyszerűsítették a dolgunkat. A távhőszolgáltató természetesen nem örült egy "biztos" ügyfél elvesztésének, de a "szokásos" magatartásán kívül nem volt más eszköze. A gázszolgáltató viselkedése azonban meglepő és váratlan volt. Az új beruházás gázszerelési munkáit hamar összefüggésbe hozták a meglévő gázhálózat rossz állapotával, így sikerült elérniük, hogy a beruházás kapcsán a ház kényszerből – több millió forintos, nem tervezett költségen – felújítsa teljes, meglévő gázrendszerét. Ez minden lakás főzési, illetve négy lakás fűtési lehetőségét is érintette. A kényszerű feladatot annak árán sikerült megoldani – miután a háznak támogatást kellett igényelnie az önkormányzattól, a lakókkal pedig célbefizetést kellett megszavaztatni –, hogy az épületben több mint 2 hónapon keresztül nem volt gázellátás, és azt csak karácsony előtt 1 nappal indította meg a szolgáltató. El lehet képzelni, hogy az ünnepekre való felkészülés, az év végi időprés és a nyugdíjakhoz mérve jelentős többletköltség milyen feszültségeket okozott a lakóknak. A komplett rendszer üzembe helyezése 2005. októberében történt meg. Az azóta eltelt idő tényadatai alátámasztják a megtérülésszámítást, azzal együtt is, hogy az idei tél jóval hosszabb az átlagosnál. A rendszer működése – eltekintve az első pár hónap szokásos beüzemelési feladataitól – zökkenőmentes és folyamatos.
